A kanyarokat – talán nem véletlenül – a motorosok legnagyobb ellenségének tartják, hiszen a statisztikák szerint a legtöbb baleset kanyargós útszakaszokon történik. Motoros szempontból többféle kanyartípust megkülönböztethetünk, azonban a legveszélyesebbek mindközül az úgynevezett szűkülő kanyarok, amelyek a gyakorlatban nem is léteznek, csak a motoron ülve, a rossz sebesség megválasztásakor tűnnek úgy, hogy túl szűkek ahhoz, hogy bevegyük őket. Ha ezt tapasztaljuk a motor nyergében, valószínűleg már régen elszámítottuk magunkat, ezáltal kanyargós úton a legnagyobb alapszabály mindig az, hogy úgy válasszuk meg sebességünket, hogy azzal biztonságos íven, a másik sávba való áttérés, vagy a felezővonal megközelítése nélkül be tudjuk venni a kanyart. Sok motoros teszi fel magának a kérdést, azzal kapcsolatban, hogy miként lehet megállapítani az előttünk lévő kanyar típusát, illetve azt, hogy milyen sebességgel vegyük azt be. A lényeg a viszonyítási pont, hiszen számtalan ponthoz viszonyíthatjuk a kanyar ívét. Az egyik legjobb, ha konkrétan látjuk a felfestést, ezáltal a felezővonalat és az útszéli záróvonalat, ami ha eltűnik valahol – például a fák között –, biztosak lehetünk benne, hogy a szokásosnál élesebb útkanyarulat vár ránk. A magyar utak többségén azonban ezek a festések vagy lekoptak, vagy láthatatlanok, vagy a kátyúk takarják őket. Ilyen esetekben lehet viszonyítási pont még a forgalom is. A legtöbb információt általában a szembeforgalom szolgáltatja, hiszen látjuk, hogy ők milyen sebességgel és milyen íven tudják bevenni a kanyart. Ezt az információt agyunk már képes lesz feldolgozni, és felmérni a helyzet súlyát.

Amennyiben egy kanyarban látjuk az út széleit, akkor már abból is meg tudjuk állapítani élességét, hogy megnézzük a széleik egymáshoz viszonyított távolságát. Nyilván ezek a gyakorlatban nincsenek egymástól közelebb vagy távolabb, de a szemünk az élesség függvényében közelinek látja őket, ezáltal levonható a következtetés, miszerint minél szűkebbnek tűnik egy kanyar, nagy általánosságban annál élesebb lesz, és annál alacsonyabb tempóban kell bevennünk.

A kanyarív meghatározása mellett nagy problémát jelenthet még a motoros biztonság tekintetében, hogy a kanyarok gyakran egyáltalán nem tekinthetők tisztának, ezáltal kaviccsal, hordalékkal vannak felszórva. Nagyon sok helyen jelent veszélyt a kanyargós utakon a hordalék – itthon főként a Mátrában és a Mecsekben esnek el sokan emiatt –, hiszen az eső lemossa a hegyekből a sok kavicsot és törmeléket, egyenesen ki az útra, amire a motoros ráhajtva megcsúszhat, és mivel a kerekek elveszítik tapadásukat, ezért könnyedén el is eshet. Ha előre látjuk a törmelékes útszakaszt, azonnal csökkentsük a sebességünket, de vigyázzunk, hogy ne álló kerekekkel hajtsunk bele a törmelékbe, mert azzal még inkább kitesszük magunkat a csúszásveszélynek. Segíthetünk a helyzetünkön, ha a normál haladással ellentétben a csökkentett sebesség után belehajtunk az autósok egyik nyomvályújába, ami a négykerekűek haladása miatt remélhetőleg már megtisztult a törmeléktől. Nagyobb probléma, ha a hordalékra váratlanul hajtunk rá, ilyen esetben csak a rutin segíthet, illetve az, ha azonnal elvesszük a gázról a kezünket, de nem fékezünk, inkább megpróbáljuk egyenesbe hozni a motort. Természetesen az elhangzottakon felül sose felejtsük el azokat a klisés jó tanácsokat, miszerint sose kanyarodjunk záróvonalon, és mindig úgy válasszuk meg sebességünket, hogy az adott pillanatban lehetőségünk legyen korrigálni, vagy akár manőverezni.